Kicsi a házacskám Trueville falujában, de kívül van nekem egy szép telkem, ami elég tágas ahhoz, hogy lehessen benne rét is. Itt voltam ma is a rétemen, amikor úgy éreztem, hogy azonnal le kell írnom, milyen lesz az új világunk.
(Ez egy utópisztikus gondolat, de eljátszottam az ideával)
Csodálatos gondolati rétje lesz benne mindenkinek, aki ide tartozik. Igen, nem mindenki lesz itt, mint ahogy egyetlen idea, ötlet és világ sem tetszik mindenkinek egyaránt, de ebben az új világunkban olyan emberek fognak lakni, akik ezt szeretik, és erre adták voksaikat.
Az emberek mostani világunkban megízlelték a demokráciát, amikor mindenki szavazhat, viszont már azt is látták modern korunkban, hogy hogyan lehet megvezetni az embereket, felhasználva hozzá nem értők, máshol élő, emberek szavazatain és új és új rendelkezéseken, törvényeken keresztül. A nem igazi demokrácia keveseknek hoz jó életet, egy szűk elitnek jó.
Pedig az életnek mindenki számára jónak kellene lenni.
TrueVille-ben az élet mindenkinek jó.
TrueVille, Kingológia
De nem mindenki tud kormányozni, ez nagyon igaz. Sőt, nem mindenki alkalmas orvosnak, vagy tanárnak, vagy fodrásznak. Minden szakma másnak való, és itt, TrueVille-ben sok fajta szakmát és sok tudományterületet ismerő ember van – mindenki másban jó, sőt kiváló.
Van egy vezető is. Nem is egy vezető van, hanem mindjárt négy.
Ez két emberpárt jelent, bár ez nem házaspár, hanem egymást kiegészítő emberek nagyon szoros kapcsolati közössége. Lehet házaspár is, de nem szükségszerűen.
Van egy olyan, akit Királynak, vagy vezetőnek ismer meg a nép, akit mindig lát, aki a napsugár, aki a jóság és dinamizmus megtestesítője.
Mellette van egy szépséget és kellemet, kreativitást és újdonságot mutató ember, akit leginkább a Királynővel tudunk azonosítani. Ő az, aki érzi és megtestesíti a változást, a női ciklust, a gyermekek és új ideák megszületését, ő érzi igazán a dinamikus építés és fizikai változások hatásait.
Ők a láthatóak, akik közvetítenek a nép felé. De ki az, aki nem látható?
Mindennek, amit teszünk, van látható, és elsőre láthatatlan része.
TrueVille
A láthatatlan persze nem a másik két személyre vonatkozik, hiszen fizikai formájukban nagyon is léteznek, de amit tesznek, nagyon kevéssé látható. Míg a Király kormányoz, a Királynő uralkodik vagy egyszerűen csak létezik mellette, a Mágus és a Tündérkirálynő munkája egészen subtilis, nem materializálható, a szellemi síkokon mozog. Bár a Mágus bizonyos értelemben a látható Király introvertált megfelelője (magában dolgozó megfelelője), pont a Királynő kreatív, újdonságot behozó energiáit segíti, míg a Tündérkirálynő a Király dinamizmusát öltözteti fel némileg emberségesebb, kedvesebb, nem igazán megfoghatóan de érezhetően kellemesebb formában.
A Király az, aki tárgyal a szakértőkkel, és kialakítja saját kormányzási irányvonalát, azonban az adatokat figyelembe véve nem mindig lehet még dönteni. Ekkor lép be a hátsó birodalmak, a megérzések és szépségek rendszere, és bár egyszerű lenne, ha a Mágussal beszélne erről, de mégsem így működik. A Királynő az, aki megszemléli, meghallgatja a helyzetet, bár nem érti esetlegesen, de érzetből valamit átad a külső birodalmak ismerőjének, a Mágusnak belőle, ő pedig vissza némi intuíciót. A Király megkönnyebbülésért a Tündérkirálynőhöz, tehát a Királynő introvertált, titkos, háttérben lévő alteregójához jár, de ővele nem beszél meg semmit, nem kapcsolódnak az elme szintjén. A Tündérkirálynő és a Mágus beszélhetnek bármiről, de amikről ők ketten különböző, de azonosan mély szintről való információkat kapnak, arról nem szoktak beszélni, hogy ne gyengítse annak erejét, ami intuícióképpen áramlik az éterben.
Nos, ez az a rendszer, ami egyáltalán nem demokratikus, de több szinten is szakértői. Egyrészt a teljes elme szintjén felmerülő kérdésekben a Király behatást enged azoknak, akik tényleg értenek hozzá, mégpedig nem, mint állam vagy mint királyi ház, hanem a kettő egységéből kiindulva. Másrészt az érzésekért, kreativitásért, újdonságért és bensőségességért felelős Királynő az érzelmi pulzuson tartja a kezét, érzékelve mindent, de nem old meg semmit magában, hanem felajánlja megoldásra a Mágusnak. A Király pedig intuícióért a Tündérkirálynőhöz járul, ha szükséges.
(Utópisztikus a gondolat, kérdés, hogy jó lenne-e így? Vagy inkább – hogyan lenne jó?)
Utóirat magamról: Jó lenne úgy kapni mindent, hogy könnyedén csak átadom, és aki olvassa megérti, aki megérti, meg tudja valósítani. De bármennyire is figyelek magamba, és igyekszem a fizikai síkon visszaadni, saját magam sem értem még ezt, amit leírok, hisz nincs ezekre példa, egészen új típusú információhalmaz, amit érzek. Próbálgatni, kreatívan belőle alkotni, inspirálódni – talán ez lesz a felhasználása.
