Csodák márpedig vannak.
Csodák mindig is voltak, de nem tudta mindenki befogadni.
Van akinek van szerencséje, van akinek tán sosem.
Van akinek csodás az élete, a másiknak nyomorúságos.
Van, akinek pedig használni kell a csodát – vagyis befogadni.
A passzív csodabefogadás ideje elmúlt. Most már használni, várni, elvárni kell a csodát. Ha pedig itt van, meg kell állni, és befogadni.
Hogyan?
A csodát használni, felhasználni csak úgy tudod, ha befogadod, elfogadod, kinyílsz felé.
Voltaképpen már a csoda várás is egyfajta kinyílás… ezt jelképezi nekem minden egyes virág, ahogy tavasszal kinyílik és megmutatja szépségét.
Voltaképpen már a csoda várás is egyfajta kinyílás… ezt jelképezi nekem minden egyes virág, ahogy tavasszal kinyílik és megmutatja szépségét.
Ilyen szépséges mindenki, amikor nyitott a csodákra! (Az sem véletlen, hogy a csodák a csodálatos emberekkel történnek!)
