Nos, ezek az énvédő mantrák, amik segítenek a mindennapokban. Mantra arra, hogy ne más dolgával foglalkozzam, hanem kizárólag azzal, ami az én-dógom, vagyis amiben én a legjobb vagyok, ami a hivatásom, küldetésem. Mi viheti el a gondolataimat, vagyis az erőmet, erőforrásaimat, türelmemet? Politika, mások sírásai amiken én nem tudok segíteni.
Félre ne érts: amin tudok és akarok is segíteni, ami a család és a közösségem problémája, amiben társadalmilag legalábbis egy aláírás erejéig tudok közreműködni, azt meg is kell tennem. Ez arra van, ami ezen kívül csak az időmre, szeretetemre, figyelmemre pályázik, mint egy celeb hír, vagy mint egy energiavámpír.
A mantrák: Ődóga, Leszarom, Nemszámít, Kuss
Azért, hogy nehogy összekeverjem és összekeverjed őket, először a másik ember tevékenysége felől mondom, sorrendben.
Ő kútba ugrik – Ődóga
Ha ő kútba akar ugrani, akkor az Ődóga. Lehet szólok neki, hogy ne tegye, ha a barátom, vagy családom tagja, de ha mégis, sőt ha ráadásul ismeretlen, mert Celeb, vagy csak istentudjaki, akkor… Ődóga.
És aztán vannak, akik másokat bántanak, nem fejlődnek, rosszra tanítják a gyerekeiket vagy tanítványaikat, vallás nevében ölnek… Nehéz a döntés, de ha nem tudok segíteni, akkor nem teszek rá több időt, hogy megváltoztassam őket, segítsem őket, mindenféle más dolgot tegyek… Vagyis kimondom, hogy Ődóga, és megyek az Éndolgomra.
A társadalom, vagy valaki aki nincs jelen, azt akarja, hogy ugorjak a kútba? Nemszámít…
Még az egész társadalom is azt gondolja, hogy kútba kéne ugranom vele – Leszarom őket is, de mivel ők nem mondják külön nekem, ezért nem is vagyok velük beszélgetésben, vagyis Nemszámít. Valljuk be, a társadalom egészének én sem számítok, így aztán vannak olyan dolgok, ami nekem sem számít. Amikor Bababarát apartmant üzemeltettem, nem fogadtam benne bulizós felnőtteket – csak kisbabával érkező családokat. Akkor ez még nagyon újdonság volt, és voltak akik azt állították, hogy ezt nem tehetem meg, ha jönni akar, fogadnom kell. Nemszámít – mondtam – hogy mi a szokás, mert én új szokást és szabályokat fogok behozni. Így tettem, és pont ezért lett sikeres az apartman kisbabás körökben. Itt nem volt lehányt terítő, de tele volt a konyha babafelszereléssel. Nemszámított amit a társadalom állított, de igenis számítottak a saját kisbabás vendégeim – és ez az Éndógom volt, hogy figyeljek erre.
Hm, néha én is azt gondolom, hogy esetleg kútba kéne ugranom, mert sokan állítják, mert az egész társadalom ezt teszi, mert valamilyen vallás, vagy hit vagy coaching ezt gondolja – Nemszámít (mit tartok csak azért jónak, mert mások azt mondják) – higgyem már el végre, hogy saját életemben nem az számít, mások mit tesznek saját életükben.
Ide tartozik az is, amikor állítják, hogy hajnali ötkor kell kelni, mert akkor sokat lehet végezni. Lehet hogy valakinek bejön, az ődóga, ha sokan állítják, nekem akkor sem számít, mert kipróbáltam, és tudom, hogy az álmosságtól kontraproduktív vagyok egész nap.
Azt akarod te, itt, akivel beszélgetek, mondod a képembe vagy a neten, hogy én is ugorjak vele a kútba? – „Leszarom”
Ha ismerősöm iszik, és én nem akarok, akkor miért is hagynám magam rábeszélni? Ha én még vezetni akarok később, vagy csak nem szeretem az Unicumot, amit kínál, akkor nem iszom.
Ha valaki kábszerezik, és azt állítja, hogy nekem is kellene, ha másért nem, akkor azért, hogy meglássam a gyerekemen majd a jeleit – nos, ez is az ődóga, de ha konkrétan a szemembe mondja, akkor Leszarom. Ha valaki egy politikai pártot, vagy MLM bizniszt, vagy éppen valami iskolát népszerűsít, és nem tartja a határait, hanem belemászik az életembe az ismételt véleményével, vagy prospektusaival – nos azt mondom, hogy Leszarom, vagy meg is mondom neki, hogy a Tedógod, és ennyiben maradunk. (Igen, esetlegesen finomabban fogalmazok neki szemtől szembe…)
Amit mások mondanak szemembe, vagy a neten, és nem releváns, azt „Leszarom”
Aztán mások külön nekem is állnak, sértő szavakkal, és sértő gesztusokkal. Hiába tudom, hogy amit teszek, bizonyos embereknek segít, ők mást mondanak, ki tudja miért. Leszarom!
Leszarom, hogy kritizálják a videómat, mert tudom, hogy másoknak pedig segít!
Leszarom, hogy kritizálják a hajamat (nem az enyémet, de egyik mentornak tették, ő mesélte) amikor én tudom (ő tudja) hogy igazi és nem póthajjal dúsított.
Persze azért van kivétel. A vevőim, a családom, a vendégeim, szóval akik számítanak. Őket, az ő megjegyzéseket, kritikájukat figyelem. Persze ők azért nem is úgy fogalmaznak, hogy bántó legyen. Hiszen egymásra figyelő, egymást tiszteletben tartó emberek vagyunk egymással igazi, baráti kapcsolatban!
Kuss – mondom időnként az elmémnek, amikor a szép szó már nem hat
Némá, időnként azt hallom magam fejében is, hogy Ugorjál mán abba a kútba!!!! – Kuss- mondom az elmémnek. Vásároljak akkor, amikor mindenki más is sorban áll, csak mert leáraznak valamit? Kuss, mondom magamnak, és azért is délelőtt megyek, és akkor is inkább saját kézzel készítek ajándékot.
Nekem személy szerint tetszenek ezek a szavak. Egyszerűek, mantrákként hajtogathatóak, és eléggé megbotránkoztató az elmének ahhoz, hogy figyeljen rá.
Kuss – mondom az elmémnek – nem érdekel, amit hajtogatsz.
„Kuss”. Maradj már, hadd halljam magamat!
A lélek aranya a gondolatok mögött van!
Kosh Kinga
Az elmém, az enyém, meg másé kötve van (angolul wired, szó szerint, mint a bomba zsinórjai kötve vannak) másokéhoz a közös taníttatáson, médián, az ismert dalok szövegein keresztül… a tanárokon, a valláson, a hiedelmeken, a nyelv ékességein és káromkodásain keresztül… kötve vannak. Ezt a kötést vágom le egy pillanatra, illetve egy időre ezzel, hogy „Kuss”. Maradj már, hadd halljam magamat!
De sajnos kimondom azokat a limitáló szavakat, hiába hogy mondtam, hogy Kuss. Mondtam, mégis kimondtam, mert többnyire nem tudok annyiszor mondani, nem tudok mindenről leiratkozni, minden médiát bezárni, még falun sem, itt nincsenek óriás plakátok, de kitalálták a villanyoszlop plakátot, így aztán meglátom, meghallom, a szomszédon keresztül meglátom azokat a szavakat, ami bennem esetleg megkérdőjelezi saját irányomat, és mások akarják eldönteni, hogy én mit érezzek, mit gondoljak. Ilyenkor mondom azt, hogy „Nem számít”. Nem számít, hogy értelmetlennek érzik mások a verseket, a művészetet, én mégis művelem. És ha azt mondja az elmém, hogy „minek írsz, úgysem olvassák”, akkor azt mondom saját elmémnek is, hogy
„Kussolj, csak addig míg leírom ezt a verset”!
K. Kinga
Vagy éppen hogy nem számít, hogy kicsinek tartanak, sőt hogy tényleg apró is vagyok, mégis táncolok, akár magassal, akár nem magassal, és akár lapos sarkú cipőben, de mégis táncolok. Ugye mennyivel jobb, ha nem mások határozzák meg az életünket?
Összefoglalva az összes Énvédő mantra
Akkor most röviden, mert minden nap minden percében megpróbálja valami, valaki, egy videó, egy beszólás, a szomszéd vagy a tévéműsor:
- Ha bármit is csinálsz, ami nekem nem tetszik, vagy nincs beleszólásom, vagy akár ha tetszik is de nem érdekel, ŐDÓGA, azaz te dolgod.
- Ha a tévé, vagy ember, vagy társadalom, valamit mutat, amit elvárás szerint nekem is úgy kellene tennem, de valójában én máshogy gondolom, akkor azt mondom magamnak, hogy NEMSZÁMÍT.
- Ha beszólsz nekem, hogy ezt vagy azt kéne tennem, vagy nem ezt, nem azt, és különben is elítélsz, akkor LESZAROM.
- Ha el tudtad érni, hogy már én is úgy gondolkozom magamról, ahogy te rólam, legyen szó bármely saját dolgomról, és azon veszem észre magam, hogy olyat szajkóz az elmém, ami nekem nem is jó, és önfeláldozás, és másnak teszek csak jót vele, vagy nekem nem is vált be, akkor azt mondom magamnak, és az elmémnek, hogy KUSS.
Mindezt persze nagyon-nagyon udvariasan. Mert hiszem, hogy ami a TEDOLGOD és az ŐDÓGA, az nem az ÉNDÓGÓM, de ahogy magammal bánok, ahogy a saját életemet viszem, ahogy a saját hivatásomat művelem, és ahogy saját küldetéstudatom bennem van, az az ÉNDÓGOM!
